Kísértetfilmekkel az idén rendesen el vagyunk látva, ezért már egy újabb darab nem is kelt feltűnést. Könnyen eltűnhet a süllyesztőben a Michael Keaton főszereplésével bemutatott Fehér zaj is, pedig annál többet érdemel. A film érdekes alapötletét egy valóságban is kutatott technikára, az elektronikus hangjelenségre építi, mely elméletben lehetővé teszi, hogy kommunikáljunk a halottakkal. A természetesen kitalált történetben egy férfi (Keaton) tisztázatlan körülmények között elhunyt feleségét siratja, amikor megjelenik nála egy ismeretlen, aki azt állítja beszélhet a nővel a túlvilágról. Hősünk hamarosan a figyelmébe ajánlott eljárás megszállottja lesz, hiába figyelmeztetik, hogy a szellemek világába nem szabad belekontárkodni.

A Hatodik érzék nyomvonalán haladó film meglepően jól megszerkesztett történettel rendelkezik. Nem ragadunk le a gyászoló férj szenvedéseinél, a cselekmény folyamatosan veszi a fordulatokat. A horrorisztikus jelzőt nem lehet ráaggatni, de van egy hangulata. A megfelelően időzített ijesztések és a kitűnő operatőri munka megteszi a hatását, ahogy a rég nem látott Michael Keaton játéka is átélhetővé teszi a jeleneteket. A technikai kivitelezéssel szemben a tartalmi részbe már inkább lehet belekötni. A forgatókönyvnek vannak hibái, ám ezekre csak az elrontott befejezés világít rá igazán. A végkifejlet pedig akár csúcspont is lehetett volna, ehelyett viszont csalódások egész sorozatával szolgál. A gyilkos személye, a szereplők sorsának elrendezése, a végső kicsengés mind elhibázott és ez bizony keserű bélyeget nyom rá az egyébként jól sikerült filmre.