Üres ígéretek, hamis szavak, Melyek tőled oly sokat hangzanak.. Mondd, miért kínoz e néhány fájó szó? Miért áltattál engem, mért volt ez neked jó? Boldoggá tesz az, hogy engem sírni látsz? Bár ez sem igaz, mert nem láthatod, mikor esténkét érted, könnyre fakadok.. Úgy fáj, hogy hazudtál, s olyat ígértél, melyről már akkor tudtad, hogy úgysem tehetnéd.. S elhitetted velem, hogy ez a valóság, de már tudom, hogy ez is, mint az életem, csak egy hazugság.. Mondd hová veszett a sok idő? Melyet veled éltem át.. Fáj, hogy ígyvan, de a szivem visszahúz hozzád.. Esténként, mikor visszagondolok, hogy mennyi élmény köt hozzád, s sírva fakadok.. Sírok mert hittem neked, pedig átvertél, és lehet, már akkor tudtad, hogy hamisan ígértél.. Lehet hogy azt is hazudtad, hogy szeretsz? és minden csókod hamis volt.. lehetséges ez? Nem, ez nem lehet.. Tudom hogy szerettél, hisz neked adtam mindenem, s Te nekem éltél.. Tudom, hogy átvertél, és ez nagyon fáj, De szenvedek, mert ezt elnyomja a sok szép perc, mit nekem adtál.. hogy tudnék haragudni, rád, kit úgy szerettem? Hisz összekötnek az emlékeink melyeket soha sem feledtem.. Habár most messze vagy, de tudom, látlak még, s érezni fogom még az ajkad, csókjaid ízét, kezed melegségét, szád érintését, Ölelésed mámorát, s illatod szelét.. Eldöntöttem, én már hamisan többé nem ígérek, de azt biztosan tudom, hogy soha sem feledlek téged! |